A „Marispusztai Önkéntes Vízőrzők" nevű civil kezdeményezés hátterében Nagyapáti Oszkár gépészmérnök, erdész (önkéntes vadőr) és lokálpatrióta áll. A természetközeli életvitel, az erdőgazdálkodás és a vadállomány itatása közben szembesült azzal, milyen kritikus állapotban van a térség vízellátása. Egy 7,2 méter mély vaditató gödréből egyszerűen eltűnt a víz – ez volt az a pont, amikor a cselekvés útjára lépett.

A cél egyértelmű volt: visszatartani a közeli gyógyfürdőből származó termálvizet a térségben, hogy az ne folyjon el haszontalanul, hanem új életet leheljen a kiszáradt tájba.

Közösségi vízmentés – önként, önerőből

A munka februárban indult, amikor a helyi földutat mesterséges gáttá alakították. A vízügyi igazgatóság engedélyével és segítségével több csatornaszakaszt is lezártak, az elhasználódott és hiányzó zsilipdeszkákat pótolták. A projektben közel 30 helyi gazda és lakos vett részt, sokan anyagilag is támogatták a kivitelezést. A munkát az Élhető Kiskunmajsa Egyesület koordinálta.

Marispuszta

Nagyapáti Oszkár – forrás: Facebook

Az önkormányzattól eleinte vegyes reakciók érkeztek, többen tamáskodtak a projekt sikerességével kapcsolatban. Végül a civil kurázsi győzött, a feltöltés február 22-én megtörtént, és a víz útjára indult.

A víz életet hozott – szó szerint

A siker kézzelfogható. A kiárasztott területen megjelentek a vízhez kötődő védett fajok: kis kócsag, gólyatöcs, kanalasgém, de még a Kárpát-medencében mindössze 200–400 példányban élő gólyatöcs is fészkelni kezdett. A ritka madarak megjelenése nemcsak ökológiai, hanem lelki értelemben is óriási eredmény: sokan járnak ki a területre madarakat figyelni, kirándulni.

Marispuszta

A projektben közel 30 helyi gazda és lakos vett részt, sokan anyagilag is támogatták a kivitelezést – forrás: Nagyapáti Oszkár

A talajvíz is válaszolt

– Bár a cél elsősorban az volt, hogy a környék talajvízszintje emelkedjen, az eredmények még a vártnál is jobbak – jelentette ki Nagyapáti Oszkár. – Egy négy éve kiszáradt kútban ismét víz jelent meg, több locsológödör is feltöltődött. Egy 820 méterre lévő kútban újra víz fakadt, jelezve, hogy a felszíni vízvisszatartás igenis képes hatással lenni a mélyebb rétegekre is. Az árasztás helyszínén már reggelente megjelenik a pára – ez önmagában is fontos, hiszen hozzájárulhat a csapadékképződéshez. Egy május eleji zápor esetében kérdésemre Tóth Tamás meteorológus is megerősítette a Facebook-on, hogy a megnövekedett párolgás segíthette a térségben a légköri instabilitás, illetve a csapadék kialakulását.

Marispuszta

Így nézett ki a terület az elárasztás előtt...

Marispuszta

...és utána – forrás: Nagyapáti Oszkár

Természetes megoldás beton helyett

Nagyapáti Oszkár hozzátette: a projekt nem igényelt milliárdos beruházást, sem betonépítményeket. Egyetlen földtöltés, néhány deszka és sok-sok elhivatottság elég volt hozzá. A kezdeményezők szerint ez is bizonyítja: nem tározókra, hanem jól elhelyezett felszíni vízvisszatartásokra van szükség a Homokhátság megmentéséhez.

Az üzenet: most kell lépni

A térség talajvízszintje az elmúlt 20 évben 3-4 métert csökkent. A tendencia vészjósló: ha nem történik fordulat, 20 év múlva már teljesen kiszáradhat a felszín alatti vízkészlet. Nagyapáti szerint nem lehet 2026-ig vagy újabb választási ciklusokra várni: most kell cselekedni. A „Vizet a tájba!" program remek kezdeményezés, de szerinte az adminisztratív akadályokat le kell bontani ahhoz, hogy széles körben működhessen.

Indexkép: Nagyapáti Oszkár